Ázsia a Föld legnagyobb kontinense, 44,4 millió km2 területtel. Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délen az Indiai-óceán, délnyugat felől a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger övezi. Európa felé az Urál hegység-Urál folyó-Kaszpi-tenger- Manics mélyedés vonala a legelfogadottabb határ. A hatalmas kontinensnek két "vitatott" területe is van. Az egyik Európa, amelytől "mesterséges" határ választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely - szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve - inkább Afrikához tartozik. Ázsia észak-déli kiterjedése - miután átnyúlik a déli féltekére is - óriási, 11.000 km; kelet-nyugati irányban "csak" 9.000 km. Partjait félszigetek (Hindusztáni-fsz., Indokínai-fsz., Koreai-fsz., Kamcsatka-fsz., Tajmir-fsz. stb.), továbbá tengerek, öblök (Arab-tenger, Bengál-öböl, Dél-kínai-tenger, Kelet-kínai-tenger, Japán-tenger, Ohotszki-tenger, a Jeges-tenger melléktengerei stb.) kísérik. A partok tagoltak, helyenként csipkézettek. A kontinenshez nagy területű és kiterjedésű szigetvilág is tartozik. Ilyenek - csak a legfontosabbakat említve - Ceylon (Sri Lanka), Nagy-Szunda-szk., Kis-Szunda-szk., Új-Guinea (politikailag részben Óceániához tartozik), Fülöp-szigetek, Japán-szigetek, Szahalin, a Jeges-tenger szigetei stb. Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak. Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Ural hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai és a Pacifikus-hegység alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés. Ázsia legfiatalabb - negyedkori - képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (pl. Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen - tengeri és folyami feltöltéssel kialakult - hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (pl. a Gangesz-delta). Ázsia - leszámítva az Antarktisz 2000 m átlagmagasságú jégtömbjét - a "legmagasabb" kontinens. Közepes magassága 950 m. Legmagasabb pontja egyben a "világ csúcsa" is (Csomolungma 8848 m). Legmélyebb területe is "világcsúcs", a Holt-tenger szintje -397 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. Ázsia hatalmas kiterjedéséből és változatos felszínéből adódóan csak a nagyszerkezeti egységeket tudjuk megemlíteni. Legszembetűnőbb természeti-földrajzi jelenség a Dél-Ázsián végigvonuló - a harmadkorban kialakult - fiatal lánchegység: az Eurázsiai-hegységrendszer ázsiai része. Európai szakaszától abban különbözik, hogy az ívelt hegyvonulatok magasföldekben (csomópontokban) futnak össze , és kiöblöződő láncaik "mandula alakú" fennsíkokat, magasföldeket fognak közre. Ilyen csomópont az Örmény-fennsík (2000 m magas bazalttakaró), amelyből nyugat felé az Észak-anatóliai- és Toros-hegység vonulatai ágaznak ki, körülvéve az 1000 m átlagmagasságú Anatóliai-magasföldet. Délkelet-kelet felé a Zagrosz-hegység és az Elburz hegyláncai indulnak ki - utóbbi folytatása a Kopet-dag -, együttesen az 1200 m átlagmagasságú Iráni-felföldet övezik. A másik nagy csomópont a "világ teteje", a Pamír, 4000-4500 m-es átlagmagasságával. A peremhegységek 7000 m fölé emelkednek. Különböző szerkezeti típusok találkoznak itt. Az eurázsiai gyűrt szerkezetű Hindukus és a Szulejmán-hegység nyugat, illetve délnyugat felől érkező láncai a délkeletre ívelődő Himalájában folytatódnak, míg északkeleti irányban a Tien-san rögvonulatai, keletre pedig az egyik legidősebb hegység a Kunlun láncai ágaznak ki. A Himalája 8000 m-es és a Kunlun 7000 m-es csúcsai fogják közre Tibetet, amelynek fennsíkja 4500-5000 m átlagmagasságú. A harmadik csomópont Indokínában van, itt találkozik újra a Himalája és a Kunlun. A Dél-kínai-masszívum miatt az Eurázsiai-hegységrendszer nyugat-keleti iránya észak-délire vált, s ilyen irányú. lealacsonyodó vonulatokkal hálózza be a környező területeket, szigeteket. Közöttük sok a medence és a magasföld. A Pacifikus-hegységrendszer észak-déli csapásirányú, három fő vonulata van, kettő a kontinensen, egy pedig a Kamcsatka-félszigettől a Japán-szigeteken és a Fülöp-szigeteken át Borneóig nyúlik. Kölső peremén mélytengeri árkok húzódnak, ez bizonyítja a vetődéses szerkezetet. A belső ívek alacsonyabbak,1700-2700 m körüliek, a "szigetív" hegységei már 3000-4000 méteresek. A legnagyobb vulkán a Kljucsevszkaja Szopka, 4750 m magas. Az Altaidák ókori töréses röghegységek, a harmadkorban erősen kiemelkedtek (7000 m körüliek). A Tien-San és a Kunlun között terül el az 1000 m körüli átlagmagasságú Tarim-medence, a Tien-San és az Altaj között Dzsungária.Mindkettő sivatagos terület. Észak felől az Altaidák határolják a Góbit, a Föld legnagyobb magasföld- és medencerendszerét. Nagy területűek a táblásvidékek: az Arab-félsziget, a Dekkán-fennsík. Előbbi kelet felé lejt, nyugat felől magas hegységnek látszik (Libanoni-hg. és a Hidzsáz); utóbbi 800-1000 m magas, bazaltlávás tábláját a Nyugati- és a Keleti-Ghátok fogják közre. Ázsiában az alföldek is hatalmas területeket foglalnak el. Ilyenek: a Nyugat-Szibériai-Alföld, Kínai-alföld, Hindusztáni-alföld stb. Ázsia éghajlata rendkívül bonyolult, területén minden éghajlati zóna megtalálható. Nagyjából az övezetes rendszer érvényesül. Az Egyenlítő két oldalán egyenlítői (trópusi); a kontinens déli, délkeleti részén trópusi és szubtrópusi monszun; a magashegységekben, fennsíkokon hegyvidéki; középső sávjában kontinentális éghajlat a jellemző. Ettől északra a tajga és a tundra helyezkedik el. A kontinentális éghajlatú területek közé ékelődnek a mérsékelt övi sivatagok (Góbi, Turáni-alföld), az Arab-félsziget és a Thar trópusi sivatagok. A trópusi területeken 26-28 °C, a monszunterületeken 15-23 °C, a kontinentális területeken 0-10 °C, a tajgákon 0 °C, -10 °C, északabbra -10 °C alatti az éves középhőmérséklet. Természetesen a domborzati tényezők módosíthatják ezeket az értékeket. A legmagasabb hőmérsékletet +54 °C-ot Izraelben, a legalacsonyabbat: -78 °C-ot Ojmjakonban (Oroszország) mérték. A csapadékviszonyok is övezetek szerint változnak, de még tarkább a kép, mint a hőmérsékletnél. A szubtrópusi-trópusi területeken 1000-3000 mm-es a csapadék, a csendes-óceáni parti sávban 600-1000 mm, a tajgákon 250-500, a tundrákon 250 mm alatti. Kb. ugyanennyi a mérsékelt övi sivatagokban is, míg a trópusi sivatagokban 100 mm-nél kevesebb. A legmagasabb évi közepes hőmérsékletet 11.824 mm (Cherrapunji, India), a legalacsonyabb 45,7 mm ('Adan [Áden], Jemen). Növényzete, talaja övezetes. Délről észak felé haladva: trópusi őserdők, délkeleten kemény lombú és babérerdők, Indiában fás-füves szavanna, a mérsékelt övben füves puszták és lombhullató erdők, északabbra vegyes erdők, végül a tűlevelű erdő és a tundra a jellemző. A trópusokon és szubtrópusokon a vörös és a sárga, a mérsékelt területeken a barna, majd a mezőségi és gesztenyebarna pusztai, a szürke pozdolos, végül a tundavidék váztalajai a főbb talajféleségek. Állatvilága is gazdag, a trópusokon, szubtrópusokon majmok, félmajmok, oroszlán, tigris, párduc, indiai elefánt és orrszarvú él, a monszunterületeken szarvasfélék, tigris, fácánfélék, a pusztákon kétpupú teve, antilop, vadszamár, jak stb., északabbra medve, róka, farkas, szarvasfélék élnek. A tengerben bálna, fóka, jegesmedve, rozmár található. Ázsia vízrajzának két fő sajátossága van: centrális és periférikus. A centrális lefolyástalan területek a kontinens közel egyharmadát ölelik fel (ilyen pl. az Aral-tó vidéke). A belső óriás hegységekből hatalmas folyók futnak le a perifériákra, minden irányban a tenger felé. Északra az Irtis, Ob, Jenyiszej, Léna; kelet felé Amur, a Sárga-folyó, a Jangce; délre a Mekong, az Irrawaddy, a Gangesz-Brahmaputra, az Indus stb. A kontinensnek kevés tava van, azok is főként a lefolyástalan területeken találhatók (Kaszpi-tenger, Aral-tó, Balhas-tó, Lop-nór, Isszik-kul stb.). Ázsia felfedezése, kutatása már i. e. 500-ban elkezdődött Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is az Indus torkolatát derítették fel. Később rómaiak, portugálok, spanyolok, oroszok indítottak expedíciókat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Több mint százötven jelentős expedíció indult felfedezőútra az 1900-as évek közepéig. A kontinens népei rendkívül kevertek, mongoloid (kínai, koreai, japán, vietnami, burmai, maláj stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz stb.), valamint ausztralid tipusú emberek élnek itt. Kulturális színvonaluk szélsőségesen különbözik, ugyanúgy, mint gazdasági-technikai felkészültségük és lehetőségük. ÁZSIA DOMBORZATA Ázsia a "legek kontinense", majd mindegyik földrajzi jellemzőjével megelőzi a többi földrészt. Ázsiát a Bering-szoros (35 km) választja el az amerikai kontinenstől. Ázsia 44,4 millió km2-es területével a legnagyobb földrész. Legmagasabb hegycsúcsa a Himalája hegyláncából kiemelkedő Csomolungma /Mt. Everest/ (8848 m), egyben a Föld legmagasabb pontja. Ázsia - és a Föld - legmélyebb pontja a Holt-tenger árkában található (-397 m). Legnagyobb félszigete az Arab-félsziget (2.691.000 km2), a Földön is a legnagyobb. Ázsia területén található a Föld legnagyobb tava, a Kaszpi-tenger (371.000 km2) és a legmélyebb tava a Bajkál-tó (-1620 m). Legnagyobb kiterjedésű sivataga a Góbi (900.000 km2). Leghosszabb folyója a Jangce /Csiang-Csiang/ (6300 km) a Tibeti-fennsíkon ered és a Kelet-kínai-tengerbe torkollik.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Minden ami FÖLDRAJZ - © 2008 - 2024 - fldrajz.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat